Érdeklődőm a szürke fazekakban található színes rongydarabok iránt, amit Rodolfo módjára, hipp-hopp előrántok, amit néhai Őseim kirántanak ízibe. Rám üvöltenek: edd meg de gyorsan! Majd félek és lekerülök az asztal alá és keresem a fényt, hogy kikeljek onnan. Fejem beverem a fába, ami nagyot koppan és útjára kél a dallam, amit a fazék dúrja tesz tökéletessé megalkotva a leves szimfóniát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése