A sárga földalattiról leszállva a Hősök terére értem. Kellemes, őszi napsütés vakított szemembe mikor felértem az utcára. Történelmi nagyjaink (Honfoglaló szobrok, Királyaink) és a jelenlegi állampolgárok társaságában, áradatával sodródtam ezúttal a piros járműre, ami a Dózsa György útról vitt a Stadionok állomás felé. Nem mindennapi „Monster Monstrum” tárult elém mindezt a troli zúgása tette meghittebbé.
Legalább egy 10 emeletnyi magas alumínium vázas szerkezet nyúlt az égre fel. Rácsos lábai bekebelezték minden buszon tartózkodó ember tekintetét.
A napsütéses időben a körbekerített kordonok ezúttal nem tüntetőket hanem hólapátoló embereket védtek. Havat lapátoltak gondosan és szorgosan ügyelve arra, hogy jól egyenlegesség, „barázdálják” a pályát a lesikló nemzetközi versenyzőknek. Óriás sátrak szája tátong és várja vendégeit, akik 3500 Ft-os jegyáron részesei lehetnek a giga méretű rámpa sztárjainak dupla fordulatainak. Körülbelül 50 ezer embert várnak.
A „Szörny Fesztivál” szervezése bizonyára nem mindennapi bevételt jelent a tulajdonosoknak.
Végül is az 56-osok tere méltó helyet adhat egy ilyen-olyan nemzetközi rendezvényre, Honatyáink támogatásával. A költségek nyilván nagyra rúgnak, van befektetés. Egy a lényeg hogy napsugarakban fagylalt desszertet majszolva izguljunk tapsoljunk, kiabáljunk az „őszi-téli” sílesikló versenyzőknek, akik nem iszapban szörfölnek, hanem a gondosan előkészített hollandiai műhóban.
Bailer Tamás
ÉLET ÉS IRODALOM-Vágvölgyi B. András publikációja
VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
a szerző további cikkei
Lehalkított cigányzene
LIV. évfolyam 49. szám, 2010. december 10.
nyomtatható verzió hír küldése
Bookmark and Share
Élet és Irodalom
(Rádió C)
Több mint hét éve volt, egy tévéműsort készítettünk elő, ennek kapcsán javasolta valaki, hogy látogassunk el szombat este a Tavaszmező utcai („nyócker") roma önkormányzatba, a szokásos mikrofon-partyt megtekintendő. Ellátogattunk. A fellépők átlagéletkora 15 év lehetett, pörgős kiskamasz freestyle rap, némi beatboxolás, autentikusnak látszó hiphop-kultúra, egyfajta lelkesítő Brooklyn-fíling. Tapasztaltabb tévés kollégám óva intett, hogy túlzottan megérintsen a hely és a hangulat, „a magyar televíziózás nem érett még erre a roma bulira" - mondta, és tényleg: tudomásom szerint a mai napig nincs egyetlen roma tévés műsorvezető egyik tévé nem kimondottan roma műsorában sem. De a rádiózásra már régen érett az ország, mikor megalakult a Rádió C (2001-ben), akkor az autóban, ahol leginkább hallgattam rádiót, a Tilos mellett a C is be volt lőve. Rég nem járok autóval, régen hallgattam a Rádió C-t.
Online rákeresek, meg is van. A zenék ma is jók. „Rádió C - Magyarország első roma rádiója". (Máig az egyetlen.) Záloghitel-reklámok. Végre egy szöveges műsor: hírek az MTI-től. (BTW, az új MTI nem adott hírt múlt pénteken az Alkotmánybíróság jogkör-szűkítése ellen tiltakozó független egyetemista tüntetésről. Előttünk a jövő? Működésbe lépő Központi Dramaturgia?!) Keresem a honlapon a szöveges műsorokat, csak a Dominó (műsorvezető: Szirmai Norbert) augusztusi adásai vannak fent. (Később Fátyol Tivadar ügyvezető igazgató érdeklődésemre elárulja, hogy „működnek is, meg nem is", nem tudják tartani a hatvan-negyven százalékos zene-szöveg-arányt, nem jön meg a költségvetési pénz, azért zenéznek, APEH-inkasszó stb., szokvány magyar nyomor, ez a kisebbségi rádiózás helyzete itt és most.) Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője ezúttal mint Hódmezővásárhely polgármestere szólal meg. Városában nem helyezik etnikai alapra a szociális gondoskodást, mondja. A liberális oktatási rendszer tönkretette a magyar képzést, „a versenyképes tudás zuhanórepülésben, emberjogi, liberális megfontolások miatt a minőségből vettünk vissza". Náluk is kialakult szegregált iskola. Lázár János megosztja a hallgatókkal azt az élményét, hogy ő is egy vegyes közönségű iskola roma vagányokkal tűzdelt osztályába járt, s lám, milyen jót tett neki, vitte valamire, egy kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt parlamenti frakcióvezetője+egy megyei jogú város polgármestere! Műsorvezetői kérdésre elmondja, hogy a roma szervezeteknek nincs okuk tartani a Fidesz-KDNP-kormánytól, nem igaz, hogy a baloldali és liberális vezetés jobban viszonyulna a romákhoz, „hülyeség", Miskolc a rossz példa. „Csak a duma volt és politikai impotencia, jelszavak, és elmaradtak a tettek". Roma vezetőnek lenni életforma is volt az elmúlt húsz évben, „egzisztenciális következményekkel járó életforma". A kérdés a „cigánybűnözés" és a Jobbik parlamenti térnyerése. Lázár „óvna a megfogalmazástól", bár a megélhetési bűnözéshez hasonlóan „kialakult egyfajta életforma". Nehéz elvonatkoztatnom a frakcióvezető szavait hallgatva attól az ismert sajtófotótól, ahol elmélyült, hogy ne mondjam intim beszélgetést folytat a parlamenti patkóban Vona Gáborral.
Egy másik műsorban Horváth Aladár a cigányellenes terror emlékművéről beszél. Az alkotó - Alexander Schikowski német szobrász is megszólal, magyarul, itt él - Tatárszentgyörgyön szerette volna felállítani az emlékművet, ami Horváth szerint arra is jó lett volna, hogy lemossa az újfasizmus szimbólumának bélyegét a településről. Schikowski értetlenül áll az önkormányzat döntése előtt, „legyünk emberek", mondja enyhe német akcentussal, és a német történelem tanulságával int. Nekem meg eszembe jut egy dolgozat, amit a cigánygyilkosságokkal kapcsolatban írattam pár hete egy roma médiagyakornoki programon. A Thomas Bailer néven író gyakornok Csorba Robika szempontjából készítette dolgozatát:
„Fáradt vagyok. Mélyen alszok. Szépek az álmaim...
Talán megkapom aputól azt a játékpuskát, amit múltkor egy színes magazinból mutattak nekem. Apa térdén ültem és a kicsi csodák integettek nekem a reklámújságból. »Apa, kérlek vedd meg nekem!«, szóltam hozzá, aki nevetve és kedvesen mondta: »legközelebb, amikor megjön a segély, ígérem, megkapod.« (...)
Tovább álmodok. Jövőre iskolába megyek. Az óvó néni és anyáék is mondogatják, hogy már »igazi nagyfiú vagy«. (...) Van egy csoporttársam, Julika, aki szőke és igazán helyes. Csak az zavar, hogy megcsipked a közös körtáncok közben. Én ilyenkor meghúzom a haját, erre ő sírni kezd. Erzsike néni mindig azt mondja: »Robika, nem szabad a lányok haját meghúzni. Kérjél szépen bocsánatot!« Juli eközben még mindig szipog, és kiengesztelésre várva szeretné, ha megbánnám bűneimet. Odamegyek hozzá, és a megbocsátás reményében megölelem őt. »Már nem haragszom. Legyünk újra barátok«, mosolyog újra Juli. (...) Ha nagy leszek, űrhajós szeretnék lenni, hogy én is felmehessek a csillagokba, ahol visszanézhetek szentgyörgyi házunkra és ahonnan integethetek apának meg anyának meg a testvéreimnek. Most sikerül felmennem, ott vagyok... Felijedek és félkómásan kérdem, hol vagyok? Anya azt mondja: »Aludj csak tovább, Robikám!«
Újra eszembe jut a puska. Hallom a hangját is. Apa rohan velem. Fura szagot érzek és lángoló tüzet látok. Anyát keresem. Nem találom. Apa rohan ki a házból, magához szorít. Puskát látok, többet is. Ébren vagyok, majd újra elalszok..."
Kellemes ezüstvasárnapi nagybevásárlást minden kedves olvasónak!
a szerző további cikkei
Lehalkított cigányzene
LIV. évfolyam 49. szám, 2010. december 10.
nyomtatható verzió hír küldése
Bookmark and Share
Élet és Irodalom
(Rádió C)
Több mint hét éve volt, egy tévéműsort készítettünk elő, ennek kapcsán javasolta valaki, hogy látogassunk el szombat este a Tavaszmező utcai („nyócker") roma önkormányzatba, a szokásos mikrofon-partyt megtekintendő. Ellátogattunk. A fellépők átlagéletkora 15 év lehetett, pörgős kiskamasz freestyle rap, némi beatboxolás, autentikusnak látszó hiphop-kultúra, egyfajta lelkesítő Brooklyn-fíling. Tapasztaltabb tévés kollégám óva intett, hogy túlzottan megérintsen a hely és a hangulat, „a magyar televíziózás nem érett még erre a roma bulira" - mondta, és tényleg: tudomásom szerint a mai napig nincs egyetlen roma tévés műsorvezető egyik tévé nem kimondottan roma műsorában sem. De a rádiózásra már régen érett az ország, mikor megalakult a Rádió C (2001-ben), akkor az autóban, ahol leginkább hallgattam rádiót, a Tilos mellett a C is be volt lőve. Rég nem járok autóval, régen hallgattam a Rádió C-t.
Online rákeresek, meg is van. A zenék ma is jók. „Rádió C - Magyarország első roma rádiója". (Máig az egyetlen.) Záloghitel-reklámok. Végre egy szöveges műsor: hírek az MTI-től. (BTW, az új MTI nem adott hírt múlt pénteken az Alkotmánybíróság jogkör-szűkítése ellen tiltakozó független egyetemista tüntetésről. Előttünk a jövő? Működésbe lépő Központi Dramaturgia?!) Keresem a honlapon a szöveges műsorokat, csak a Dominó (műsorvezető: Szirmai Norbert) augusztusi adásai vannak fent. (Később Fátyol Tivadar ügyvezető igazgató érdeklődésemre elárulja, hogy „működnek is, meg nem is", nem tudják tartani a hatvan-negyven százalékos zene-szöveg-arányt, nem jön meg a költségvetési pénz, azért zenéznek, APEH-inkasszó stb., szokvány magyar nyomor, ez a kisebbségi rádiózás helyzete itt és most.) Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője ezúttal mint Hódmezővásárhely polgármestere szólal meg. Városában nem helyezik etnikai alapra a szociális gondoskodást, mondja. A liberális oktatási rendszer tönkretette a magyar képzést, „a versenyképes tudás zuhanórepülésben, emberjogi, liberális megfontolások miatt a minőségből vettünk vissza". Náluk is kialakult szegregált iskola. Lázár János megosztja a hallgatókkal azt az élményét, hogy ő is egy vegyes közönségű iskola roma vagányokkal tűzdelt osztályába járt, s lám, milyen jót tett neki, vitte valamire, egy kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt parlamenti frakcióvezetője+egy megyei jogú város polgármestere! Műsorvezetői kérdésre elmondja, hogy a roma szervezeteknek nincs okuk tartani a Fidesz-KDNP-kormánytól, nem igaz, hogy a baloldali és liberális vezetés jobban viszonyulna a romákhoz, „hülyeség", Miskolc a rossz példa. „Csak a duma volt és politikai impotencia, jelszavak, és elmaradtak a tettek". Roma vezetőnek lenni életforma is volt az elmúlt húsz évben, „egzisztenciális következményekkel járó életforma". A kérdés a „cigánybűnözés" és a Jobbik parlamenti térnyerése. Lázár „óvna a megfogalmazástól", bár a megélhetési bűnözéshez hasonlóan „kialakult egyfajta életforma". Nehéz elvonatkoztatnom a frakcióvezető szavait hallgatva attól az ismert sajtófotótól, ahol elmélyült, hogy ne mondjam intim beszélgetést folytat a parlamenti patkóban Vona Gáborral.
Egy másik műsorban Horváth Aladár a cigányellenes terror emlékművéről beszél. Az alkotó - Alexander Schikowski német szobrász is megszólal, magyarul, itt él - Tatárszentgyörgyön szerette volna felállítani az emlékművet, ami Horváth szerint arra is jó lett volna, hogy lemossa az újfasizmus szimbólumának bélyegét a településről. Schikowski értetlenül áll az önkormányzat döntése előtt, „legyünk emberek", mondja enyhe német akcentussal, és a német történelem tanulságával int. Nekem meg eszembe jut egy dolgozat, amit a cigánygyilkosságokkal kapcsolatban írattam pár hete egy roma médiagyakornoki programon. A Thomas Bailer néven író gyakornok Csorba Robika szempontjából készítette dolgozatát:
„Fáradt vagyok. Mélyen alszok. Szépek az álmaim...
Talán megkapom aputól azt a játékpuskát, amit múltkor egy színes magazinból mutattak nekem. Apa térdén ültem és a kicsi csodák integettek nekem a reklámújságból. »Apa, kérlek vedd meg nekem!«, szóltam hozzá, aki nevetve és kedvesen mondta: »legközelebb, amikor megjön a segély, ígérem, megkapod.« (...)
Tovább álmodok. Jövőre iskolába megyek. Az óvó néni és anyáék is mondogatják, hogy már »igazi nagyfiú vagy«. (...) Van egy csoporttársam, Julika, aki szőke és igazán helyes. Csak az zavar, hogy megcsipked a közös körtáncok közben. Én ilyenkor meghúzom a haját, erre ő sírni kezd. Erzsike néni mindig azt mondja: »Robika, nem szabad a lányok haját meghúzni. Kérjél szépen bocsánatot!« Juli eközben még mindig szipog, és kiengesztelésre várva szeretné, ha megbánnám bűneimet. Odamegyek hozzá, és a megbocsátás reményében megölelem őt. »Már nem haragszom. Legyünk újra barátok«, mosolyog újra Juli. (...) Ha nagy leszek, űrhajós szeretnék lenni, hogy én is felmehessek a csillagokba, ahol visszanézhetek szentgyörgyi házunkra és ahonnan integethetek apának meg anyának meg a testvéreimnek. Most sikerül felmennem, ott vagyok... Felijedek és félkómásan kérdem, hol vagyok? Anya azt mondja: »Aludj csak tovább, Robikám!«
Újra eszembe jut a puska. Hallom a hangját is. Apa rohan velem. Fura szagot érzek és lángoló tüzet látok. Anyát keresem. Nem találom. Apa rohan ki a házból, magához szorít. Puskát látok, többet is. Ébren vagyok, majd újra elalszok..."
Kellemes ezüstvasárnapi nagybevásárlást minden kedves olvasónak!
"Van egy álmom" -Marthin King nyomán
Lehetnék hangtalan, néma köd. Szürke egér egy aluljárós péksütödében.
Lehetnék gépolajszagú, rozsdás-körmű, overál - nyakkendős városi viaskodó.
Lehetnék gyermekét nevelő csekk-meséket olvasó, középproletár.
Adatik ez jövőmben, el nem vetem, fel nem háborodom.
De akarok lenni hang a csendben, néma a zűrzavarban.
Akarok lenni robogón szaladó pizza – zsonglőr, ki angliai lakásokba csönget és várja
meg-fontolt borravalóját.
Dániában tengert néznék, éjszakáig, északon. Velencében álarc mögül nevetgélnék jól, nagyon.
Vivaldi zenéje szóljon fülembe, s gondolatban – Gondolában elmerülve részegen. Gyomrom forduljon a csavaros nyalóka, vízcölöpös tavaszon. Adrenalin adalékként repülő sárkányon szelném léghabom.
Lássam Riót, na meg Afrikát, hol a csöpp fekete babszem-gyermeket az égbe emelem, s csak fogunk fehérje villan, mosolyra húzva.
Legyen az életem az út, amely egyszer hazatér!
Legyen a társam a sors, amely elkísér!
Jöjj az útra Istenem!
Bailer Tamás
Lehetnék gépolajszagú, rozsdás-körmű, overál - nyakkendős városi viaskodó.
Lehetnék gyermekét nevelő csekk-meséket olvasó, középproletár.
Adatik ez jövőmben, el nem vetem, fel nem háborodom.
De akarok lenni hang a csendben, néma a zűrzavarban.
Akarok lenni robogón szaladó pizza – zsonglőr, ki angliai lakásokba csönget és várja
meg-fontolt borravalóját.
Dániában tengert néznék, éjszakáig, északon. Velencében álarc mögül nevetgélnék jól, nagyon.
Vivaldi zenéje szóljon fülembe, s gondolatban – Gondolában elmerülve részegen. Gyomrom forduljon a csavaros nyalóka, vízcölöpös tavaszon. Adrenalin adalékként repülő sárkányon szelném léghabom.
Lássam Riót, na meg Afrikát, hol a csöpp fekete babszem-gyermeket az égbe emelem, s csak fogunk fehérje villan, mosolyra húzva.
Legyen az életem az út, amely egyszer hazatér!
Legyen a társam a sors, amely elkísér!
Jöjj az útra Istenem!
Bailer Tamás
curriculum vitae
Piciny masszaként látta meg a napvilágot. Hagyta, hogy gyermeki nevetése felcsillanjon, miközben az „Alkotó” ujjai finoman játszadoztak puha testén. A dögönyözésnek köszönhetően egyre nagyobb és nagyobb lett, míg nem egy szabályos formát vett fel az Isteni matéria.
Csatasorrendbe állva várta, hogy társaival együtt izzó kemencébe küldjék, ahol a lángok kóstolták meg legelőször ízletes porcikáját. A forró katlanban páncéllá alakult külső burka, ami védte belső lágyságát. Aranybarna színben született újjá, és egy alumínium tolókocsi segített abban, hogy az újszülöttek eljuthassanak a leendő apákhoz, anyákhoz, testvérekhez, akiket együtt fogyasztóknak neveznek.
Nevét külső köntösére ragasztották, a keresztelés az adott műhelyben történt. Rövid élet adatott meg ennek az Isteni csodának, a gabonatáblák sarjának. Vérét ontva hagyta, és mégis alázattal tűrte, hogy ropogós, halk szenvedése által másoknak mégis örömöt, nyugodtságot szerezhessen. Az utolsó pillanatig átadta magát és a vásárlóval összefogva indultak a harcba ahol is közös ellenségüket, akarták legyőzni, az Éhséget!
Darabokra hullva, egyre kisebb formában várta, hogy sorsa beteljesülhessen, és hogy újra öregbíthesse a Pékek és a Kenyérdinasztiák hírnevét.
Thomas Bailer
Csatasorrendbe állva várta, hogy társaival együtt izzó kemencébe küldjék, ahol a lángok kóstolták meg legelőször ízletes porcikáját. A forró katlanban páncéllá alakult külső burka, ami védte belső lágyságát. Aranybarna színben született újjá, és egy alumínium tolókocsi segített abban, hogy az újszülöttek eljuthassanak a leendő apákhoz, anyákhoz, testvérekhez, akiket együtt fogyasztóknak neveznek.
Nevét külső köntösére ragasztották, a keresztelés az adott műhelyben történt. Rövid élet adatott meg ennek az Isteni csodának, a gabonatáblák sarjának. Vérét ontva hagyta, és mégis alázattal tűrte, hogy ropogós, halk szenvedése által másoknak mégis örömöt, nyugodtságot szerezhessen. Az utolsó pillanatig átadta magát és a vásárlóval összefogva indultak a harcba ahol is közös ellenségüket, akarták legyőzni, az Éhséget!
Darabokra hullva, egyre kisebb formában várta, hogy sorsa beteljesülhessen, és hogy újra öregbíthesse a Pékek és a Kenyérdinasztiák hírnevét.
Thomas Bailer
Lájkol Béla!
Kedves Olvasó!
Önnek új üzenete érkezett!
Kérem, legyen szíves törölni eddigi életmódját és regisztráljon a „New Life” site- ra.
Új életet kaphat, ha bejelöli barátait, szüleit, rokonait, ismerőseit és talán még a Jó Istent is.
Ő hív minket, bár nem telefonon és nem is Interneten. Ha netalán fárasztónak találja holmi teológikus programunkat, szabadon választhat, olvashat tovább vagy klikkelhet egy másik oldalra is.
Ott megannyi szép és jó kapható. Vásárolhat kocsit, házat, mozijegyet, pizzát, parfümöt, órát, na meg Barátot is vehet magának. Igazából, ha ezt választja, akkor Ön már egy teljesebb, tökéletesebb, elismertebb ember lehet. Fölkelhet földi nyomorából és megvalósíthatja önmagát. Színekbe öltöztetheti szürke hétköznapjait. Szeretkezhet, szexelhet, romantikázhat, verseket írhat, örülhet, csalódhat, felléphet vagy leléphet, akár egyszerre több emberrel is. Piros szíveket és komoly vallomásokat küldhet eddig soha nem látott embereknek. Hát nem tökéletes? Kondepenciazáporban tarthatja az esernyőjét, talán nem fog megázni, ha netán mégis egy cseppet se aggódjon, szörfölhet a fodrász szalonok címjegyzékében egyaránt, akik vizes haját azonnal dauerba vágják.
Gyermeknevelés? Nem gond. Ez a kérdés már automatikusan megoldódik. Csemetéit csak küldje a monitorral farkasszemet nézni! Garantálom az Ön porontya fog győzni. Maximum némi szemgyulladást kapnak a kicsikék, de ezt a problémát is hamar felül lehet írni. Csak egy kattintás a legközelebbi gyógyszertár honlapjára és Voilá! – már meg is rendelheti és ki is szállítathatja a gyulladáscsökkentő szemcseppet.
Kérem, legyen szíves üzeneteit megfelelően kezelni, akár minden nap, minden órában. Ki tudja, mikor jöhet a szomszéd szobából egy fontos levél apustól vagy épp anyustól. Bár kétség kizáróan kompatibilisebb megoldás lenne, ha átszólnának egymásnak a másik helyiségben, de hát így könnyebb.
Így valóban önmaga lehet az ember! Nincs tabu, nincs görcsölés, nincs félelem. Minden probléma megoldódik és a karrier lehetőség netovábbja, maga az internetes paradicsom. Már csak egy dologra vigyázzon!
Kellő idő elteltével, ne felejtse megrendelni Online-boltunkból a cserélhető oxigénpalackunkat, amit kollégánk kiszállít és rászereli Önnek a lélegeztető gépére és a felfekvéseket megelőzendő, szuper technológiával kifejlesztet, ágymatracba beépített masszírozó gépet is újraprogramozza.
Nem kell aggódnia! Manapság az internet mindenre képes. Egy dologgal kell csak törődnie, hogy minden nap megnézze az üzeneteit.
- Egyébként szép a szeme. Bélának hívnak.
- És Önt…?
2010. November 29. Thomas Bailer
Önnek új üzenete érkezett!
Kérem, legyen szíves törölni eddigi életmódját és regisztráljon a „New Life” site- ra.
Új életet kaphat, ha bejelöli barátait, szüleit, rokonait, ismerőseit és talán még a Jó Istent is.
Ő hív minket, bár nem telefonon és nem is Interneten. Ha netalán fárasztónak találja holmi teológikus programunkat, szabadon választhat, olvashat tovább vagy klikkelhet egy másik oldalra is.
Ott megannyi szép és jó kapható. Vásárolhat kocsit, házat, mozijegyet, pizzát, parfümöt, órát, na meg Barátot is vehet magának. Igazából, ha ezt választja, akkor Ön már egy teljesebb, tökéletesebb, elismertebb ember lehet. Fölkelhet földi nyomorából és megvalósíthatja önmagát. Színekbe öltöztetheti szürke hétköznapjait. Szeretkezhet, szexelhet, romantikázhat, verseket írhat, örülhet, csalódhat, felléphet vagy leléphet, akár egyszerre több emberrel is. Piros szíveket és komoly vallomásokat küldhet eddig soha nem látott embereknek. Hát nem tökéletes? Kondepenciazáporban tarthatja az esernyőjét, talán nem fog megázni, ha netán mégis egy cseppet se aggódjon, szörfölhet a fodrász szalonok címjegyzékében egyaránt, akik vizes haját azonnal dauerba vágják.
Gyermeknevelés? Nem gond. Ez a kérdés már automatikusan megoldódik. Csemetéit csak küldje a monitorral farkasszemet nézni! Garantálom az Ön porontya fog győzni. Maximum némi szemgyulladást kapnak a kicsikék, de ezt a problémát is hamar felül lehet írni. Csak egy kattintás a legközelebbi gyógyszertár honlapjára és Voilá! – már meg is rendelheti és ki is szállítathatja a gyulladáscsökkentő szemcseppet.
Kérem, legyen szíves üzeneteit megfelelően kezelni, akár minden nap, minden órában. Ki tudja, mikor jöhet a szomszéd szobából egy fontos levél apustól vagy épp anyustól. Bár kétség kizáróan kompatibilisebb megoldás lenne, ha átszólnának egymásnak a másik helyiségben, de hát így könnyebb.
Így valóban önmaga lehet az ember! Nincs tabu, nincs görcsölés, nincs félelem. Minden probléma megoldódik és a karrier lehetőség netovábbja, maga az internetes paradicsom. Már csak egy dologra vigyázzon!
Kellő idő elteltével, ne felejtse megrendelni Online-boltunkból a cserélhető oxigénpalackunkat, amit kollégánk kiszállít és rászereli Önnek a lélegeztető gépére és a felfekvéseket megelőzendő, szuper technológiával kifejlesztet, ágymatracba beépített masszírozó gépet is újraprogramozza.
Nem kell aggódnia! Manapság az internet mindenre képes. Egy dologgal kell csak törődnie, hogy minden nap megnézze az üzeneteit.
- Egyébként szép a szeme. Bélának hívnak.
- És Önt…?
2010. November 29. Thomas Bailer
Álmodom
Fáradt vagyok. Mélyen alszok. Szépek az álmaim…
Talán megkapom aputól azt a játékpuskát, amit múltkor egy színes magazinból mutattak nekem. Apa térdén ültem és a kicsi csodák integettek nekem a reklámújságból.
„Apa kérlek, vedd meg nekem!” Szóltam hozzá, aki nevetve és kedvesen mondta: „legközelebb, amikor megjön a segély, ígérem, megkapod.” Vidámságomat testvérkéim sikolyai szakították félbe.
„Én is kérek! Nekem is vegyé!” Anya főzött az elektromos rezsón, a kedvencünket, tejbedarát. „Gyertek drágáim, egyetek” Apa letett a földre és a kicsi, barna színű fából készült konyhaasztalhoz ültünk…
Tovább álmodok. Jövőre iskolába megyek. Az óvó néni és anyáék is mondogatják, hogy már „igazi nagyfiú vagy”. Nehéz lesz megválnom szeretett birodalmamból, Játék országból. Ott annyi jó történik velem. Van egy csoporttársam Julika, aki szőke és igazán helyes. Már csak az zavar, hogy megcsipked a közös körtáncok közben. Én ilyenkor meghúzom a haját, erre ő sírni kezd. Ezsike néni mindig azt mondja: „Robika nem szabad a lányok haját meghúzni. Kérjél szépen bocsánatot!” Juli eközben még mindig szipog és kiengesztelésre várva szeretné ha megbánnám bűneimet. Oda megyek hozzá és a megbocsátás reményében megölelem őt.
„Már nem haragszom. Legyünk újra barátok.”- mosolyog újra Juli. „Mindig is te leszel a legjobb barátom. Még soha se volt nekem barna-barátom.” És egy puszit nyom az arcomra, majd elpirulva, elrohan és felkap egy polcon található rongybabát…
Amikor alszok, látom magam kívülről. Repülni és lebegni is szoktam. Az utcánkban van egy pár srác, akik szintén olyan nagyhangúak, mint én. Együtt szoktunk a szomszédban és nálunk kergetőzni és bújócskázni. Bár most hideg van, de legalább építhetünk hóembert. Anya behív minket és forró teát itat velünk. A csalántea nem ízlik nekem. Jobban szeretem a gyümölcsöst, de olyan nem mindig van. Anya azt mondja: „majd legközelebb, még várjuk Berentéjéktől a cigány támogatást.” –Nem értem mit mond. Nem értem kitől és mit várunk.
Egyet tudok csak, hogy nem ízlik a csalántea…
Ha nagy leszek, űrhajós szeretnék lenni, hogy én is felmehessek a csillagokba, ahol visszanézhetek szentgyörgyi házunkra és ahonnan integethetek apának, meg anyának, meg a testvéreimnek. Most sikerül felmennem, ott vagyok…
Felijedek és félkómásan kérdem, hol vagyok? Anya azt mondja:”Aludj csak tovább Robikám!”
Nagy nehezen visszazuhanok, oda ahova csak én mehetek. Ebbe a világba nem szól bele senki. Itt nincsenek, támogatók meg polgármesterek. Itt nincsenek önkormányzatok meg nyakkendős bácsik. Itt nem kell savanyú narancsot ennem, amit anyutól, csak karácsony tájékán kapok. Addig még úgy is várnom kell, most jó itt ahol csak én vagyok...
Újra eszembe jut a puska. Hallom a hangját is. Apa rohan velem. Fura szagot érzek és lángoló tüzet látok. Anyát keresem. Nem találom. Apa rohan ki a házból, magához szorít. Puskát látok, többet is. Ébren vagyok, majd újra elalszok…
Csorba Róbert emlékére
Thomas Bailer 2010. November 26.
Talán megkapom aputól azt a játékpuskát, amit múltkor egy színes magazinból mutattak nekem. Apa térdén ültem és a kicsi csodák integettek nekem a reklámújságból.
„Apa kérlek, vedd meg nekem!” Szóltam hozzá, aki nevetve és kedvesen mondta: „legközelebb, amikor megjön a segély, ígérem, megkapod.” Vidámságomat testvérkéim sikolyai szakították félbe.
„Én is kérek! Nekem is vegyé!” Anya főzött az elektromos rezsón, a kedvencünket, tejbedarát. „Gyertek drágáim, egyetek” Apa letett a földre és a kicsi, barna színű fából készült konyhaasztalhoz ültünk…
Tovább álmodok. Jövőre iskolába megyek. Az óvó néni és anyáék is mondogatják, hogy már „igazi nagyfiú vagy”. Nehéz lesz megválnom szeretett birodalmamból, Játék országból. Ott annyi jó történik velem. Van egy csoporttársam Julika, aki szőke és igazán helyes. Már csak az zavar, hogy megcsipked a közös körtáncok közben. Én ilyenkor meghúzom a haját, erre ő sírni kezd. Ezsike néni mindig azt mondja: „Robika nem szabad a lányok haját meghúzni. Kérjél szépen bocsánatot!” Juli eközben még mindig szipog és kiengesztelésre várva szeretné ha megbánnám bűneimet. Oda megyek hozzá és a megbocsátás reményében megölelem őt.
„Már nem haragszom. Legyünk újra barátok.”- mosolyog újra Juli. „Mindig is te leszel a legjobb barátom. Még soha se volt nekem barna-barátom.” És egy puszit nyom az arcomra, majd elpirulva, elrohan és felkap egy polcon található rongybabát…
Amikor alszok, látom magam kívülről. Repülni és lebegni is szoktam. Az utcánkban van egy pár srác, akik szintén olyan nagyhangúak, mint én. Együtt szoktunk a szomszédban és nálunk kergetőzni és bújócskázni. Bár most hideg van, de legalább építhetünk hóembert. Anya behív minket és forró teát itat velünk. A csalántea nem ízlik nekem. Jobban szeretem a gyümölcsöst, de olyan nem mindig van. Anya azt mondja: „majd legközelebb, még várjuk Berentéjéktől a cigány támogatást.” –Nem értem mit mond. Nem értem kitől és mit várunk.
Egyet tudok csak, hogy nem ízlik a csalántea…
Ha nagy leszek, űrhajós szeretnék lenni, hogy én is felmehessek a csillagokba, ahol visszanézhetek szentgyörgyi házunkra és ahonnan integethetek apának, meg anyának, meg a testvéreimnek. Most sikerül felmennem, ott vagyok…
Felijedek és félkómásan kérdem, hol vagyok? Anya azt mondja:”Aludj csak tovább Robikám!”
Nagy nehezen visszazuhanok, oda ahova csak én mehetek. Ebbe a világba nem szól bele senki. Itt nincsenek, támogatók meg polgármesterek. Itt nincsenek önkormányzatok meg nyakkendős bácsik. Itt nem kell savanyú narancsot ennem, amit anyutól, csak karácsony tájékán kapok. Addig még úgy is várnom kell, most jó itt ahol csak én vagyok...
Újra eszembe jut a puska. Hallom a hangját is. Apa rohan velem. Fura szagot érzek és lángoló tüzet látok. Anyát keresem. Nem találom. Apa rohan ki a házból, magához szorít. Puskát látok, többet is. Ébren vagyok, majd újra elalszok…
Csorba Róbert emlékére
Thomas Bailer 2010. November 26.
Köszönt Bailer!
Írásaim szubjektívek.
Ezt lehet elfogadni vagy épp elutasítani, tiszteletben tartom. Kritikáim, élményeim, fórum- piranjáskodásaim, hol elutasító, érvelő, ellenálló, elfogadó és melengető.
Szeretném ha minél többen látogatnátok ezt az oldalt, ahol aktuális és alkalmanként dokumentumriport jellegű közzétételeket olvashattok, reményeim szerint mindenki nagy megelégedettségére. Ha netalán nem így van akkor szintén kívánok mindenkinek lélekemelő és gondolatindító vitákat. Értetek, veletek, mindannyiunkért.
Színház, film, zene, képzőművészet lesz terítéken.
A Múzsák csókoljanak benneteket!
Thomas Bailer
Ezt lehet elfogadni vagy épp elutasítani, tiszteletben tartom. Kritikáim, élményeim, fórum- piranjáskodásaim, hol elutasító, érvelő, ellenálló, elfogadó és melengető.
Szeretném ha minél többen látogatnátok ezt az oldalt, ahol aktuális és alkalmanként dokumentumriport jellegű közzétételeket olvashattok, reményeim szerint mindenki nagy megelégedettségére. Ha netalán nem így van akkor szintén kívánok mindenkinek lélekemelő és gondolatindító vitákat. Értetek, veletek, mindannyiunkért.
Színház, film, zene, képzőművészet lesz terítéken.
A Múzsák csókoljanak benneteket!
Thomas Bailer
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)