VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
a szerző további cikkei
Lehalkított cigányzene
LIV. évfolyam 49. szám, 2010. december 10.
nyomtatható verzió hír küldése
Bookmark and Share
Élet és Irodalom
(Rádió C)
Több mint hét éve volt, egy tévéműsort készítettünk elő, ennek kapcsán javasolta valaki, hogy látogassunk el szombat este a Tavaszmező utcai („nyócker") roma önkormányzatba, a szokásos mikrofon-partyt megtekintendő. Ellátogattunk. A fellépők átlagéletkora 15 év lehetett, pörgős kiskamasz freestyle rap, némi beatboxolás, autentikusnak látszó hiphop-kultúra, egyfajta lelkesítő Brooklyn-fíling. Tapasztaltabb tévés kollégám óva intett, hogy túlzottan megérintsen a hely és a hangulat, „a magyar televíziózás nem érett még erre a roma bulira" - mondta, és tényleg: tudomásom szerint a mai napig nincs egyetlen roma tévés műsorvezető egyik tévé nem kimondottan roma műsorában sem. De a rádiózásra már régen érett az ország, mikor megalakult a Rádió C (2001-ben), akkor az autóban, ahol leginkább hallgattam rádiót, a Tilos mellett a C is be volt lőve. Rég nem járok autóval, régen hallgattam a Rádió C-t.
Online rákeresek, meg is van. A zenék ma is jók. „Rádió C - Magyarország első roma rádiója". (Máig az egyetlen.) Záloghitel-reklámok. Végre egy szöveges műsor: hírek az MTI-től. (BTW, az új MTI nem adott hírt múlt pénteken az Alkotmánybíróság jogkör-szűkítése ellen tiltakozó független egyetemista tüntetésről. Előttünk a jövő? Működésbe lépő Központi Dramaturgia?!) Keresem a honlapon a szöveges műsorokat, csak a Dominó (műsorvezető: Szirmai Norbert) augusztusi adásai vannak fent. (Később Fátyol Tivadar ügyvezető igazgató érdeklődésemre elárulja, hogy „működnek is, meg nem is", nem tudják tartani a hatvan-negyven százalékos zene-szöveg-arányt, nem jön meg a költségvetési pénz, azért zenéznek, APEH-inkasszó stb., szokvány magyar nyomor, ez a kisebbségi rádiózás helyzete itt és most.) Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője ezúttal mint Hódmezővásárhely polgármestere szólal meg. Városában nem helyezik etnikai alapra a szociális gondoskodást, mondja. A liberális oktatási rendszer tönkretette a magyar képzést, „a versenyképes tudás zuhanórepülésben, emberjogi, liberális megfontolások miatt a minőségből vettünk vissza". Náluk is kialakult szegregált iskola. Lázár János megosztja a hallgatókkal azt az élményét, hogy ő is egy vegyes közönségű iskola roma vagányokkal tűzdelt osztályába járt, s lám, milyen jót tett neki, vitte valamire, egy kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt parlamenti frakcióvezetője+egy megyei jogú város polgármestere! Műsorvezetői kérdésre elmondja, hogy a roma szervezeteknek nincs okuk tartani a Fidesz-KDNP-kormánytól, nem igaz, hogy a baloldali és liberális vezetés jobban viszonyulna a romákhoz, „hülyeség", Miskolc a rossz példa. „Csak a duma volt és politikai impotencia, jelszavak, és elmaradtak a tettek". Roma vezetőnek lenni életforma is volt az elmúlt húsz évben, „egzisztenciális következményekkel járó életforma". A kérdés a „cigánybűnözés" és a Jobbik parlamenti térnyerése. Lázár „óvna a megfogalmazástól", bár a megélhetési bűnözéshez hasonlóan „kialakult egyfajta életforma". Nehéz elvonatkoztatnom a frakcióvezető szavait hallgatva attól az ismert sajtófotótól, ahol elmélyült, hogy ne mondjam intim beszélgetést folytat a parlamenti patkóban Vona Gáborral.
Egy másik műsorban Horváth Aladár a cigányellenes terror emlékművéről beszél. Az alkotó - Alexander Schikowski német szobrász is megszólal, magyarul, itt él - Tatárszentgyörgyön szerette volna felállítani az emlékművet, ami Horváth szerint arra is jó lett volna, hogy lemossa az újfasizmus szimbólumának bélyegét a településről. Schikowski értetlenül áll az önkormányzat döntése előtt, „legyünk emberek", mondja enyhe német akcentussal, és a német történelem tanulságával int. Nekem meg eszembe jut egy dolgozat, amit a cigánygyilkosságokkal kapcsolatban írattam pár hete egy roma médiagyakornoki programon. A Thomas Bailer néven író gyakornok Csorba Robika szempontjából készítette dolgozatát:
„Fáradt vagyok. Mélyen alszok. Szépek az álmaim...
Talán megkapom aputól azt a játékpuskát, amit múltkor egy színes magazinból mutattak nekem. Apa térdén ültem és a kicsi csodák integettek nekem a reklámújságból. »Apa, kérlek vedd meg nekem!«, szóltam hozzá, aki nevetve és kedvesen mondta: »legközelebb, amikor megjön a segély, ígérem, megkapod.« (...)
Tovább álmodok. Jövőre iskolába megyek. Az óvó néni és anyáék is mondogatják, hogy már »igazi nagyfiú vagy«. (...) Van egy csoporttársam, Julika, aki szőke és igazán helyes. Csak az zavar, hogy megcsipked a közös körtáncok közben. Én ilyenkor meghúzom a haját, erre ő sírni kezd. Erzsike néni mindig azt mondja: »Robika, nem szabad a lányok haját meghúzni. Kérjél szépen bocsánatot!« Juli eközben még mindig szipog, és kiengesztelésre várva szeretné, ha megbánnám bűneimet. Odamegyek hozzá, és a megbocsátás reményében megölelem őt. »Már nem haragszom. Legyünk újra barátok«, mosolyog újra Juli. (...) Ha nagy leszek, űrhajós szeretnék lenni, hogy én is felmehessek a csillagokba, ahol visszanézhetek szentgyörgyi házunkra és ahonnan integethetek apának meg anyának meg a testvéreimnek. Most sikerül felmennem, ott vagyok... Felijedek és félkómásan kérdem, hol vagyok? Anya azt mondja: »Aludj csak tovább, Robikám!«
Újra eszembe jut a puska. Hallom a hangját is. Apa rohan velem. Fura szagot érzek és lángoló tüzet látok. Anyát keresem. Nem találom. Apa rohan ki a házból, magához szorít. Puskát látok, többet is. Ébren vagyok, majd újra elalszok..."
Kellemes ezüstvasárnapi nagybevásárlást minden kedves olvasónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése