Piciny masszaként látta meg a napvilágot. Hagyta, hogy gyermeki nevetése felcsillanjon, miközben az „Alkotó” ujjai finoman játszadoztak puha testén. A dögönyözésnek köszönhetően egyre nagyobb és nagyobb lett, míg nem egy szabályos formát vett fel az Isteni matéria.
Csatasorrendbe állva várta, hogy társaival együtt izzó kemencébe küldjék, ahol a lángok kóstolták meg legelőször ízletes porcikáját. A forró katlanban páncéllá alakult külső burka, ami védte belső lágyságát. Aranybarna színben született újjá, és egy alumínium tolókocsi segített abban, hogy az újszülöttek eljuthassanak a leendő apákhoz, anyákhoz, testvérekhez, akiket együtt fogyasztóknak neveznek.
Nevét külső köntösére ragasztották, a keresztelés az adott műhelyben történt. Rövid élet adatott meg ennek az Isteni csodának, a gabonatáblák sarjának. Vérét ontva hagyta, és mégis alázattal tűrte, hogy ropogós, halk szenvedése által másoknak mégis örömöt, nyugodtságot szerezhessen. Az utolsó pillanatig átadta magát és a vásárlóval összefogva indultak a harcba ahol is közös ellenségüket, akarták legyőzni, az Éhséget!
Darabokra hullva, egyre kisebb formában várta, hogy sorsa beteljesülhessen, és hogy újra öregbíthesse a Pékek és a Kenyérdinasztiák hírnevét.
Thomas Bailer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése