Lehetnék hangtalan, néma köd. Szürke egér egy aluljárós péksütödében.
Lehetnék gépolajszagú, rozsdás-körmű, overál - nyakkendős városi viaskodó.
Lehetnék gyermekét nevelő csekk-meséket olvasó, középproletár.
Adatik ez jövőmben, el nem vetem, fel nem háborodom.
De akarok lenni hang a csendben, néma a zűrzavarban.
Akarok lenni robogón szaladó pizza – zsonglőr, ki angliai lakásokba csönget és várja
meg-fontolt borravalóját.
Dániában tengert néznék, éjszakáig, északon. Velencében álarc mögül nevetgélnék jól, nagyon.
Vivaldi zenéje szóljon fülembe, s gondolatban – Gondolában elmerülve részegen. Gyomrom forduljon a csavaros nyalóka, vízcölöpös tavaszon. Adrenalin adalékként repülő sárkányon szelném léghabom.
Lássam Riót, na meg Afrikát, hol a csöpp fekete babszem-gyermeket az égbe emelem, s csak fogunk fehérje villan, mosolyra húzva.
Legyen az életem az út, amely egyszer hazatér!
Legyen a társam a sors, amely elkísér!
Jöjj az útra Istenem!
Bailer Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése