Öltöny hadművelet

Csinos zakóm feszül mellemen és hajamat borzolja a fojtott város bűze. Dagonya áradatban és kutyaaknákba kommandósat játszva gurulok előre hétköznapom harcmezején.
A kátrányfolyót átugorva bekapom a száraz brióst, mint égi mannát. Azt hiszem minden rendben van és csámcsogom gondjaimat jól megrágva. Nagyvonalúan aprót hagyok másokra és rohanok tovább menekülve Magam elől. Ez a fránya benső mindig gyorsabb mint én. A kommandós hadműveletben ő lesz a győztes én meg csak örülök hogy feszül a zakó és lobog a nyakkendő rajtam...

HÍD

Hídba borul most minden! Híd a szívhez, híd a fénybe, híd az égbe,
Híd a fogsoron, híd a zord folyón, híd a völgybe, híd a ködbe. Híd magasra, híd alatta, híd felette, híd mögötte. Híd magamhoz, híd falakhoz, híd nappalon és híd alkonyon. Híd te hozzád, híd mi hozzánk, híd értünk, híd Istenünk! Híd, híd híd!
Lépjél rá!

Anya

A benned lévő szeretettel ha nem bírsz mit kezdeni ajánld fel valakinek! Ha nincs kinek felajánlani, add a szíved Istennek!

Vérpadon

Kellemes, gyermeteg örömszerzés mit Lényem ad Nekem. Saját darabom, amely elválik tőlem. Ez nem szív és nem forróság a láz, amiláz. Sebem az alvadt vérem sután tépem, ami a fájdalom és bizarr felszisszenés összjátékának főszereplője.

Cukrászdaszex

Kétségbe esve, lélegzet visszafojtva keressük a csontokra feszülő húshalmazban azokat az idomokat, amik egy picit tekernek, csavarnak önvalónkon, ami megfőzi elménk, és amit két pofára zabálnánk, mint gyermek a krémest, ha nekünk adnák!

Kikötő

Körmönfont hajókötél idegcsomókba hurkolva, amit néha az Élet hetyke legyintéssel kettévág....

Eltűnődve V.ker

A macskaköves utcákon ugráló szalagos-loknis kislányok, kik nevetve pattognak a számozott iskolában, és az elhangolt lószőridomár kik az aluljárókba délcegen randevúra hívják a szovjet heringdobozokból kipréselődő humanoidokat, az amputált lábú, fogatlan, törpe, hajléktalan, aki poharába várja a csengést a közért előtt, a nerc bundában utcán sminkelő hájfolyam, kik a Kempinski üvegablakában saját sápadtságukban, hamisan nevetnek az élet szépségein, a rózsaszín-kék overallba szórólapot osztogató szemüveges, aki rég volt már szerelmetes, keresik azt a dobbanást, amelyet a sors kegyetlen gyeplője által kidörzsölt halántékukon már oly rég éreztek.
Várják az utolsó leheletkor és az orgazmuskor egyazon kéjes arcot magába foglaló vágy hangját, ami kitör szódaként ezzel hűsítve az örök szomjat, a magány riválisát.

Jani Pali Máté

Jani, Pali, Máté
Kezembe a Káté
Lila-lila színben
Bőrkötésben rímel
Bölcseletnek kikelete
Olvasd sorod víz veretve
Jani, Pali, Máté
Kezedben a Másé
Orcád égjen szénben
Elátkozott kéjben

Babacomb

Műanyagillat, meg színes Barbi száját csókolom, szőke műhaja, csiklandozza orromat. Lobonc koronám ráhull a hullaszemű, fehér spirálos szilikon csodára, forrón csókolom, mint amit a filmekbe láttam és elpirultam, és kamaszos hévvel utánoztam, hisz senki se ölelt se csókolt, csak néztem továbbra is hajunk egymásba hullását annak táncát, kezem a lábára téved ekkor. Nyújtom és kitépem, hagyom, hogy kifolyjon a semmi vére, hagyom, hogy kiabáljon fülembe, hogy te állat, te gyilkos, szeress!!!

Rongyleves

Érdeklődőm a szürke fazekakban található színes rongydarabok iránt, amit Rodolfo módjára, hipp-hopp előrántok, amit néhai Őseim kirántanak ízibe. Rám üvöltenek: edd meg de gyorsan! Majd félek és lekerülök az asztal alá és keresem a fényt, hogy kikeljek onnan. Fejem beverem a fába, ami nagyot koppan és útjára kél a dallam, amit a fazék dúrja tesz tökéletessé megalkotva a leves szimfóniát.

Férfiszülés

Hol olcsón, hol drágán, nehéz szülések árán, adom ki magamból, mint egykoron Ádám...!